Third Shot

                                                               Kedves Olvasók!:)


Bocsánat a nagyon sok késés miatt de nyaralni voltam és nem tudtam írni semmit se , sőt utána is alig voltam gépközelbe. Ez a rész se lett valami fényes, és nem is vagyok vele maximálisan megelégedve, remélem ti egy picit azok lesztek vele!:) Köszönöm a 4 feliratkozót és a pipák számát is!
Jó olvasást!





Third Shot: Nyomozás#1






Reggel iszonyat nagy fejfájásra ébredtem, ami a tegnapi „kis” balesetemnek köszönhető. Megindultam Tony szobája afelé, majd bekopogtam. Pár másodperc múlva Tony egy ezerfaktoros mosoly keretében kitárta előttem fából faragott ajtaját:
- Jó reggelt manó. - simítottam a hajába
- Hékás, most csináltam meg. - lépett egyet hátrább és hajához kapott
- Le ne harapd a fejem. - tettem fel a kezeimet védekezés képen
- Menjünk reggelizni. - húzott lefele
Az ebédlőasztalánál már helyet foglalt apa Faith és Amy is.
- Jó reggelt. - vettem oda valami köszönés félét
- Neked is. Gyertek egyetek!- nézett rám gúnyos mosollyal Amy és helyet foglaltunk
Az asztal másik felében Tony és Faith foglalt helyet, kik nagy sugdolózásba kezdtek. Kezdet kicsit idegesíteni ezért odaszóltam nekik:
- Nem illik társaságban sugdolózni. - fordítottam feléjük a fejemet
- Valakinek kinyílt a csipája. - röhögött egy nagyot Faith
- Gyerekek, hagyjátok abba. - csapot az asztalra apám
- Jobb lesz, ha felmegyek. - álltam fel és a lépcső felé vettem az irányt
Mikor beértem a szobámba gondolkozni kezdtem azon, hogy, hogy találhatnám meg anyám gyilkosát. Próbáltam emlékezni hátha van rajta valami különleges folt, vagy valami, de nem emlékeztem semmire se. Pár másodperc múlva megcsörrent a telefonom. Rögtön odanyúltam s megnéztem mit mutat a képernyő: Rejtett szám. Megnyomtam a zöld gombot majd beleszóltam:
- Igen, tessék, Ciara vagyok!
- Soha, de soha nem fogsz elkapni érted?- üvöltött, mint egy elmebeteg
Mikor meghallottam erős karakán hangját, és azt, amit mondott, egyből rájöttem, hogy, kivel is van dolgom. Épphogy elmondta ezt a pár szócskát rögtön kinyomta.
5 perc múlva még mindig lemeredten bámultam a fekete telefonomat. Mikor észbe kaptam, rájöttem hogy meg kell nézni hogy honnan is hívott. Tudtam, hogy ezt a filmekben mindig egy számítógépzseni csúnya egyben nyomi barát nyomozza le, de nekem nem volt ilyen barátom soha, főképp itt. Viszont volt egy ötletem. A fiú ki elütött azt mondta, hogy látni akar, nekem pedig gépre van szükségem. Gyors leszaladtam a nappaliba hol találtam egy telefonkönyvet. Épp nyitottam volna ki mikor észbe kaptam, hogy fogalmam sincs, hogy mi lehet a neve. A tervem kudarcba fulladt. Szomorúságomat fedezvén akartam egy kicsit csipkelődni valakivel így rögtön Faith szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül nagy lendülettel bementem a szobájába. Egy fura arckifejezés kíséretében felállt a laptop elől és egyből hozzám sietett:
- Te meg mit képzelsz magadról hogy, csak így bejössz kopogás nélkül?- nyávogott, mint egy féléves csecsemő
- Ni, csak ki van itt!- bosszantottam
- Jó most lenyugodok. - húzta végig kezét maga előtt – Miért jöttél?- villantott egy ezerfaktoros műmosolyt
- Kivel chatelsz? Netán egy képzeletbeli baráttal?- vettem elő azt a története mit Amy mesélt az idefele tartó úton
- Honnan tudod? – kérte ki magának
Egy pillantást vettetem a képernyőre min egy férfi volt. Tudtam, hogy, valahonnan ismerős ezért pár lépést közelebb léptem majd megláttam, hogy ki is az. AZ autós fiú volt az.
- Hogy hívják?- mutogattam a képernyőre immár teljes hátsó szándék nélkül
- Miért akarod te ezt annyira tudni?- gúnyos mosolya csak úgy szikrázott
- Mert. – adtam az egyszerűnek tűnő választ
- Liam Payne, de most takarodj ki a szobámból.
- Legközelebb megőrjítelek. - egy mosoly keretében távoztam
Ismét gyorsan leszaladtam a nappaliba hol elkezdtem keresni LIiam Payne nevét. Hosszas keresgélés után meg is találtam. A telefonomba bepötyögtem a számot, majd felhívtam. A legelső kicsöngés után rögtön beleszólt csak kissé férfias hangjával:
- Liam Payne vagyok!- furcsálltam bemutatkozását
- Szia. Én vagyok az a lány kit elütöttél. - köszörültem meg a torkomat – Segítséget szeretnék kérni.
- Ohh, miben kéne?- hallottam, ahogy mosolyog
- Ezt inkább személyesen mesélném el. - céloztam arra, hogy átmegyek
- Öhh. - makogott - Nyugodtan gyere át.
- Lediktálnád a címedet?
- Persze. - örült
Miután lediktálta a címet, elköszöntünk én meg felmentem a fürdőbe hol rendbe szettem magamat. Hajamat egy gyenge lófarokba fogtam, majd feltettem egy adag sminket. Sosem megyek ki smink nélkül az utcára, a smink az én álarcom.

El tudok mögötte rejtőzni így senki se tudja meg az igazi énemet. A gardróbomból kivettem pár nekem tetsző ruhadarabot, amiket nyomban fel is kaptam magamra. A fekete táskám megkeresése után felvettem a földön szanaszét heverő cipőmet majd elindultam lefelé. Miközben mentem bekukkantottam Tony szobájába, aki éppen gépezett. Nem voltam valami jó kedvben így kicsit nyersen közöltem, hogy távozok.
- Tony!- szólítottam a nevén – Most elmegyek, ebédre itthon leszek.
- Rendben. - legyintett és tovább folytatta a gépezést
Szaporán szedtem a lépcsőket lefelé, mert nem akartam elkési a buszról. A hűtőből még kivettem egy dobozos kólát majd rohamtempóban indultam a közeli buszmegállóhoz. Szerencsére kényelmes cipőt vettem fel így sokkal könnyebb volt a futás. A buszt éppen elértem, de viszont helyt már nem kaptam magamnak. Félórányi döcögés után leszálltam majd odasétáltam a házhoz, mert éppen a ház előtt volt a buszmegálló. Az ajtó előtt álltam majd megnyomtam a csengőt. Pár másodperc múlva Liam nyitott ajtó