Second Shot

                                                                 Kedves olvasók!


Meghoztam a második részt, ami már egy kicsit izgalmasabbra sikerült. Visszatértem a nyaralásomból ami nagyon jól telt. Nagyon köszönöm a pipákat és 2 feliratkozót is! Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését ez az rész is!
Jó olvasást!





Second Shot:Elkel, kapjam, meg kell, öljem addig is élek.







Egy parkba jutottam ki hol, sok ember mászkált, ezért kerestem magamnak egy kicsit eldugottabb padot, ahol helyet is foglaltam. Muszáj, ilyenkor kiszellőztessem a fejemet, mert ha nem még valami nagy bajt csinálnék. Nem értettem, hogy apám miért hozott, ide hogy egész nap a liba nyavalygását hallgassam arról, hogy miért nem kapja meg a méreg drága bmw-t a születésnapjára. Borzalmas egy csaj, az bizonyos. A fejemet lehajtottam a térdemre és úgy ültem egy darabig. Mikor már éreztem, hogy kicsit lecsillapodtam felálltam és elindultam ki a parkból. Előttem körülbelül 10 méterrel egy kapucnis férfit véltem felfedezni.  Bár háttal ált nekem, de nagyon ismerő volt. Egyszer csak megfordult és megláttam az arcát. Nemcsak én, hanem ő is felismert, hogy ki is vagyok. A szemében ijedtséget, fedeztem fel, ezért elkezdett futni. Én sem tétováztam, és utána eredtem. Egyre közelebb kerültem hozzá, ami nemcsak a gyorsaságomnak köszönhető, hanem a haragnak is, ami e félév alatt gyűlött benne. Mivel ő anyám gyilkosa, amit pontosan tudtam. Már ki értünk a parkból és előttünk egy zebra volt. Pirosat kaptam, de engem nem érdekelt, ha elütnek, vagy valami bajom lesz, de el akartam kapni és megölni. Megölni, amiért ezt tette, hogy, szétboncolta a családunkat egy lövéssel. Egy lövéssel, amely megváltoztatta az addigi életemet teljesen.
 Már a zebra felénél jártam, amikor eszeveszett dudálásra lettem figyelmes, de nem érdekelt. Bár érdekelt volna, mert akkor megelőzhettem volna, hogy elütnek. Mikor már közel volt a kocsi elfordítottam a fejemet és már csak azt láttam, hogy nekem jön. Utána pedig óriási képszakadás.
Mikor kinyitottam a szemeimet egy fehér szobába találtam magam, ami egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy kórterem. Biztos voltam benne hogy, nem vagyok kórházba. Lassan, de biztonságosan felálltam, majd kimentem a szobából. Egy hosszú folyosó volt előttem, ami végén egy lépcső vezetett le a földszintre. Már majdnem elértem, amikor egy nő toppant felém. Rémültnek, de egyben barátságosnak tűnt.
- Jaj, miért jöttél ki? Még nem vagy olyan erős. - szólalt meg
- Én erősnek érzem magam, de megmondaná, hogy én hol is vagyok pontosan és hogy mi is történt?- néztem rá
- Gyere le, mindent elmesél a fiam. - karolt át és levezetett a lépcsőn
Nem értettem, hogy miért törődik velem ez a nő. Mikor leértünk a földszintre a kanapén egy magas fiút láttam, aki elég idegesnek tűnt. Mikor meglátta, hogy ott vagyok rögtön hozzám szaladt.
- Jól vagy? - fogta meg a karomat
- Jól vagyok, de valaki mondja már el mi történt. – fakadtam ki
- Elütöttelek kocsival, sajnálom. - mondta a srác
- De miért?- tettem fel a kezeimet
- Valakit el akartál kapni, azt sajnos nem tudom, hogy, kit, de nagyon futottál így már piros volt. Csak akkor vettelek észre mikor már nagyon közel voltam hozzád, dudáltam, mint az állat, de te nem törőtél vele és már túl közel voltam így elütöttelek, nagyon sajnálom. - hadarta a srác
- Nem baj!- legyintettem egyet – De mióta vagyok itt? Egyáltalán hány óra van?- zavarodtam össze
- Délután 6 óra van, haza kísérhetlek?- ajánlotta fel a srác
- Nem kell, de köszönöm, hogy vigyáztak rám. Viszlát. - indultam az ajtó felé
- Hé, találkozhatunk még?- kapta el a srác a karomat
- Talán. - szabadultam ki és kimentem az ajtón
Fogalmam sem volt, hogy, hol vagyok ezért csak úgy elindultam amerre jónak láttam. Fél óra gyaloglás után megpillantott azt a fehér házat ahova apa hozott.
- Nagyszerű. - sóhajtottam fel majd bementem a házba
 Apa a nappaliba volt Amyvel é nyugodtan TV-tek mit sem törődve azzal, hogy hol voltam. Az volt a tervem hogy, úgy megyek fel, hogy, ne vegyenek észre, de ez kudarcba fulladt.
- Hol voltál?- kérdezték
- Kiszellőztettem a fejemet. - nem akartam el mondani az igazat
- Rendben. - bólintott apa ezzel jelezvén, hogy, mehetek
Egyenesen Tony szobája felé tartottam, mikor benyitottam nem hittem a szememnek. Tony Faithtel nézte a TV-t közben jókat röhögtek. Majd lesett a pofám hogy, hogy képes egy 7 éves fiút így a maga köré csavarni.
- Szia Ciara. Jössz egy jót röhögni?- kérdezte Tony
- Nem. - csuktam be idegesen az ajtót majd bementem a szobámba és bezártam
Nem akartam senkivel se beszélni csak gondolkozni. Meg akartam találni anyám gyilkosát. Most sikerült elfutni, de legközelebb nem lesz így. Legközelebb elkapom és megölöm. - gondoltam magamban
Egyszer csak kopogtattak az ajtómon. Kinyitottam az ajtót, előttem pedig Amy állt. Dühösnek tűnt, nagyon dühösnek.
- Miért tetted ezt a lányommal? Akár meg is ölhetted volna! – jött be köszönés nélkül
- Mert megérdemelte. –adtam az egyszerűnek tűnő választ
- Soha, de soha többé ne nyúlj hozzá, megértetted?- lépett közelebb
- Nem esett messze az alma a fájától. - röhögtem a képibe
- Ezt még megkeserülöd. - fenyegetett dühösen és kiment
Nem nagyon értettem, hogy, mire ez a nagy kirohanás csak kicsit megszorongattam Faithet, na és? Egész este a szobámba punnyadtam és gépeztem. Zenét kevertem.  Egyszer pár éve mikor még anya élt elvitt a munkahelyére, mert valami fontosat akart nekem mutatni. Egy irodájuk volt a munkatársával, aki épp a saját dj számát hallgatta. Akkor szerettem bele a dj-sbe igaz nem vagyok az a hű de nagy profi, de pár puban már lejátszottak pár számot, amit én kreáltam.
9 körül elmentem lefürödni és átöltözni a pizsamámba. Vissza fele bementem Tonyhoz hogy mit csinált. Szegénykének ma nagyon hosszú napja volt, ezért már nagyban húzta a lóbőrt.
Visszamentem a szobámba, ahol mindenhol lekapcsoltam a villanyt, bebújtam az ágyba és próbáltam elaludni, de egyfolytában a gyilkoson járt az eszem. Elkel, kapjam, meg kell, öljem addig is élek. - mondtam ki végül és elnyomott az álom.